"Mindaddig, amíg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életed, és te sorsnak fogod hívni."

(Carl Gustav Jung)

Látod a fenti jéghegyet? A víz alatti rész, a tudatalattit illusztrálja. A vízből kibúvó rész pedig a tudatot.

Körülbelül 95 % - a a tudatalattinak felel meg, 5 %  pedig a tudatos részünknek. Szerinted melyiknek van nagyobb ereje? Igen. A tudatallati részünknek. Képzeld el, mi mindent tartalmaz egy ekkora felület? Minden olyat is, amelyet legszívesebben kukába hajítanánk, mert nincs rá szükségünk. Ilyenek a rossz emlékek, kellemetlen tapasztalások, traumák. Attól, hogy mi ezeket elnyomtuk, elfelejtettük, nem jelenti azt, hogy nincsenek ott. Pontosan ezek az elnyomott érzéseket kiváltó tapasztalások azok, amelyek bezavarnak a mindennapjainkba.

Ha gyakran kényelmetlenül érzed magad, bár nem minden alkalommal tudod igazán az okát, az azért van, mert még nem igazán váltál tudatossá arra, hogy a régi élmények okozzák, amelyek a tudatalattidban rögzültek.

Elég, ha egy, már általad megélt élményhez hasonlatos szituációba kerülsz, elkezdesz hasonló érzéseket tapasztalni, még mielőtt rossz történne veled.

Pl. gyerekkorodban megharapott egy kutya a parkban, és később, amikor - talán már nem is emlékszel tisztán a történtekre - , szemben találod magad egy kutyával a parkban, a tudatalattid nem ismerve teret és időt, emlékezni fog az érzésre, amit újra megtapasztalhatsz.

Pozitív érzésekkel is ugyan ez a helyzet, viszont most azért vagyunk itt, hogy a trutyit elengedjük és helyette olyan magvakat ültessünk a tudatalattinkba, amelyből később valami ,,óriási" fog teremni.